3.rész: Az érzések tombolnak

Úgy kifáradtam Jinxx edzésén hogy kidőltem. Szint úgy a többiek is.

-Jól van nagyon jók voltatok! Mehettek a szobátokba,mára végeztünk!

Mindenki felbaktatott a szobájába,velük együtt én is mentem. A szobámban elterültem az ágyon mint egy szőnyeg a padlón.A falat bámulva azon agyaltam hogy vajon hogy vannak a szüleim. Igaz gonosz mártíroknak is nevezhetném őket,hiszen ők jutattak be abba az elmegyógyintézetbe. De akkor is a szüleim és akkor is szeretem őket. Miközben ezen filóztam Andy nyitott be a szobámba. Legugolt az ágyam mellé és beszélgetni kezdett velem:

-Hogy érzed magad nálunk?
-Nagyon jól köszönöm. De még mindíg bánt hogy a szüleim miért tették ezt velem.
-Azért tették mert azt hitték meg galydultál. És nem voltak képesek elfogadni a te életstílusodat. Még jó hogy téged meg tudtunk menteni. Mert....máskor is volt ilyen "mentő akciónk" a fiúkkal az elmegyógy-ban,de sajnos...voltak akiket nem tudtunk kihozni időben.
-Óóó értem. Szóval én egy szerencsés eset vagyok!-mondtam egy apró mosollyal az arcomon.
-Bizony-vigyorgott rám Andy, és megsimogatta az arcomat.

Én meg teljesen kipirultam.

-Többet kéne mosolyognod,úgy sokkal szebb vagy....
-R-rendben.

Felálltam és szembetaláltam magam Andy-vel. Farkas szemet néztünk egymással és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Andy megfogta a fejemet és megakart csókólni. Már csak egy centi hiányzott hogy megcsókoljon. De kinyílt az ajtó,és azonnal elléptünk egymástól. CC rontott be lihegve:

-Andy! Már mindenhol kerestelek! Újabb emberek érkeztek!

Mind a hárman ki szaladtunk,és én azonnal lefagytam. Roxi volt az és Alex. Tele voltak sebekkel és vágásokkal. Odarohantam hozzájuk és megöleltem őket.

-Ti mit csináltok itt?-kérdeztem majdnem sírva
-Mi is csatlakozunk a Rebbelek-hez,és minket is kidobtak a szüleink,így csatlakozhatunk hozzátok!

Egy éles határozott kiáltást halottam a hátam mögül:

-Sarah menj onnan!!
-De Andy ők a-
-Nem érdekel kik ezek! Menj onnan!

Elmentem onnan és vártam hogy mi fog történni. Oda álltam Jake mellé.

-Ti biztos kémek vagytok a F.E.A.R-esek-től!
-Nem mi nem!-felelte Alex.
-Ne hazudjatok! Ha befogadunk akkor lehet hogy magunknak okozunk kárt!-kiabált Andy
-Andy adj nekik egy esélyt!-szólt Ashley.
-Nem akarom hogy az legyen amikor az volt......-kiáltott Andy.

Nem értettem hogy mit akar azzal mondani hogy "nem akarja hogy az legyen amikor az volt". Láttam Andy arcán hogy legördült egy könnycsepp. Andy megfordult és ezt mondta:
-Tegyetek velük azt amit akartok!

És elment a szobájába. Pár percig mindenki néma csendben állt, majd Ash megszólalt:

-Amíg Andy nem dönt addig üljetek le oda az árnyékba!-utasította Ash Alex-et és Roxit.

Felakartam menni Andy-hez de Jinxx ragadta meg a karomat.

-Hova mész?-kérdezte
-Fel megyek Andy-hez-feleltem határozottan.
-Ne menj! Majd megnyugszik!-mondta Jinxx szigorúan.
-Nem érdekel én fel megyek!-feleltem

Kirántottam a karomat és felszaladtam az emeletre Andy szobájába. Andy az ágyán ült,és az arcát a kezébe temette. Leültem mellé és elkezdtem beszélni hozzá:

-Andy....miért voltál ilyen ellenséges a barátaimmal? És miért kezdtél el sírni?

Andy kivette az arcát a kezéből és szembe fordult velem:

-Emlékszel még Julie-ra?-kérdezte
-Persze. Ő a barátnőd-mondtam.
-Csak volt....elmesélem a történetet hogy hogyan váltunk el: Julie ugyanúgy ide tévedt mint a barátaid. A srácok már ismerték,és engem elvakított a szerelem,így bevettem a hadseregünkbe. És beraktam helyettesem-nek,nem érdekelt hogy Ash-et ezzel mennyire megbántottam. Teltek múltak a napok
 és a F.E.A.R-esek újabb csatát akartak. Mi készültünk is keményen. Jake  egyik éjszaka ki szökött a F.E.A.R-esek-hez és meglátta Juliet. Julie elmondta a haditervünket,hogy mi a gyenge pontunk egy szóval mindent. Aztán eljött a csata napja. Julie a F.E.A.R-esek oldalán harcolt. A csatát mi nyertük meg és több ezer Rebelt engedtek át hozzánk. A F.E.A.R-esek visszaszaladtak a bázisukra,csak Julie maradt velünk hogy bocsánatot kérjen. Idézem a beszélgetésünket:

-É-én bocsánatot szeretnék kérni.....-mondta Julie sírva
-Az árulást nem lehet megbocsátani Julie-mondtam komoly arcal
-Akkor....ölj meg így nem kínoznám tovább magam! Kérlek!-kérte tőlem térdre rogyva  Julie.

Nem mertem meg tenni ezért ezt mondtam neki:

-Tégy amit akarsz magaddal de tőlünk,Rebellek-től búcsúzz el szépen!-mondtam neki rezzenéstelen arcal. Julie ránk nézett még  egyszer,majd elsétált. Újabb napok teltek el. Jake-et küldtük el kajáért. Amikor visszajött szólt nekünk hogy azonnal jöjjön az egész csapat mert ezt látnunk kell. Elvezetett minket egy fához ahol Juliet találtuk fel akasztva. Inkább fel akasztotta magát,mint hogy a bánat ölje meg. Ennyi.

El kezdtem sírni. Andy rárakta a kezét a vállamra és rémülten kérdezte hogy mi bajom van:

-Sarah mi a baj?
-Csak ez olyan szomorú történet. Hogy a szerelem ennyire vak.-mondtam letörölve a könny tengert az arcomról.
-Ez már a múlt. De még mindíg nem tudom elfelejteni-mondta bekönnyezve Andy.

Megölelt. Letörölte a könnyeimet,vele együtt az övét is, és ezt mondta:

-Itt alszom nálad hogy ne sírj!-mondta Andy egy halvány mosollyal.

És tényleg itt aludt nálam. És azon az éjszakán megvilágosodtam Andy iránti érzéseimről....

                                                                 3.RÉSZ VÉGE

2.rész: Az új családom

-A-Andy....-szóltam kétségbeesetten
-Ne félj biztonságban leszel!

 Odaadtam a kezemet,Andy megfogta és szaladt ki velem az épületből. Az épületben mindenki ki volt ütve,és szólt a riasztó. Kiérve egy csupasz sivatagba értünk. Én teljesen ledöbbenve álltam Andy mellett. A példaképem...és a világ leghelyesebb pasija,aki többet tett egy embernél. Andy megfogta a kezemet és ezt mondta:

-Gyere!

Elvezetett egy lepukkant helyre. CC futott ki a hordók közül és felém rohant:

-Úúújabb HÚÚÚÚS!

És megölelt.

-Coma ne öld már meg mert még be kell vezetnem az itteni dolgokba-mondta aranyos mosolyával Andy.

Coma elment meghirdetni azt a hírt hogy megérkeztem. Andy bevezetett egy szépen berendezett "szobába". És elkezdett mesélni:

-Szóval mi vagyunk a Rebellek vagyis a lázadók. Egy olyan hadsereg aki befogadja az elesetteket és a lázadókat. Folyamatos harcot vívunk egy F.E.A.R nevű szervezettel akik fogva tartanak több ezer Rebelt kínzásban,és börtönben.
-Értem. És mi van a zenéléssel? Hogy csinálhattok egyszerre kettőt?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Az két külön dolog. Ha zenélünk minden tök hepi.  Ha valami gond van a hadseregüknél,akkor Ash szól és intézkedik.
-Okéj.(...) Még egyszer köszi hogy megmentettél!
-Igazán nincs mit! Ez a dolgom. Ilyen gyönyörű lányokat mint te érdemes megmenteni!-mondta vigyorogva Andy.

Én totál elpirultam,és azt sem tudtam hogy mit mondjak.De nem pirulhattam tovább mert Jinxx toppant be:

-No te leányka! Gyere kezdődik a kiképzésed!
-Mi-milyen kiképzésem?-kérdeztem egy kicsit rémülten.
-Ki kell képeznem téged a harcra. Kell az erő a F.E.A.R-esek ellen kis csaj!
-Az igaz! Akkor indulás!

Jinxx kemény edző azt nem tagadom. Viszont ha le akarom győzni a "családom" ellenségeit akkor keményen kell edzenem.
                                                     2.RÉSZ VÉGE

1.rész:A Változás

Ahogy az első napsugár megsütötte az arcomat tudtam,hogy egy újabb napra ébredtem.Anyu már rég  csinálta nekem a pirítóst és a tejeskávét. Majd anyu felkiáltott az emeletre:
-Sarah!
- Mi van?-kérdeztem bunkón,még álmos hanggal.
-Csörög a telód!
-Megyek!-mondtam.

Zombi módban lemásztam az emeletről, és felvettem a telómat:
-Szia Sarah drágaszág!-szólt bele egy végtelenül örömteli hang akinek a tulajdonosa a barátnőm volt. Roxal Stone. 
-Szia Roxi. Miért kellett felkeltened?-kérdeztem.
-7:20-van. Szóval öltözz! Alexel majd elsétálunk hozzátok. 
-Oké. Na megyek öltözni csumi!-mondtam sietve,és nem értettem hogy édesanyám miért ébresztett ilyen későn?

Leraktam,és elkezdtem öltözni a szokásos ruhámba: Rebel-es bőrkabát,sima fekete póló,fekete tapadós nadrág,fekete fűzős bakancs.Anyukám  szokása szerint belekötött az öltözködésébembe,mert hiába vagyok 18 éves nem öltözkedhetek úgy ahogy én szeretném. Szülői logika.

-Kislányom azonnal öltözz át valami normálisba!-rivalt rám.
-Anya ez normális már megbocsáss!-s
-Miért nem lehet vidám cuccokba menni legalább egyszer?
-Ezek is vidám cuccok legalább is....nekem! És vannak barátaim akik így fogadnak el!

És pont csöngettek. Tudtam hogy Roxi és Alex az.

-Na mentem szia!
 Kiszaladtam a házból,és egyből Alex és Roxi átölelt. Könnybe lábadt a szemem amiért ilyen jó barátaim vannak.


-No ne sírj te lány! Mi mindig itt leszünk neked!-mondta Alex
-Ja-Ja-szólt Roxal.
-Köszönöm!-mondtam egy kicsit szipogva.

Suliba érve mindenki ránk nézett a kinézetünk miatt. Alex fekete pulcsiban,fültágítóval,farmerrel fekete Converse cipővel,és szemébe lógó fekete haja mögül nézett ránk. Roxi a BVB-s pólójába,csőfarmerbe,és szegecses bakancsba jött.

-Nézzétek már ott vannak a hollók!-kiáltotta oda az egyik srác.
-Be verjem a képedet seggfej?-mondta Alex
-Ne idegeld fel magad Alex! Inkább menjünk!-mondtam én.
-Egyszer még kaptok kis nyomik!-kiabált Alex.

Első órába tézét írtunk matekból.És akkor tettem egy végezetes hibát. Dogaírás közben elkezdtem rajzolni egy ördög lányt. Azt hittem hogy a tanár nem vesz észre, de ez Mrs.Swift tanárnőnél ez nem vált be:

-Sarah Simson!
-Tessék!
-Mit csinálsz?
-É-én a dogámat írom!
-Én nem úgy láttam!

Kirángatta a kezem alól a rajzot,és megmutatta mindenkinek:

-Gyönyörű a dolgozatod Sarah Simson! Azonnal menj az igazgatóiba!
-De tanárnő elrakom csak....
-Nincs csak! Mars az Igazgatóhoz!

Teljesen nyugodtan mentem be az igazgatóhoz.Odabent az igazgató elbeszélgetett velem,és csak kaptam egy igazgatóit,és elküldött hogy legyek órán. Órák után Roxival és Alexel elmentem mekizni,majd otthon jött a nagy szidás:

-HOGY KÉPZELTED EZT KISLÁNYOM?-kiabált Apu.
-Egyáltalán hogy volt merszed rajzolni? És-és ilyen pont egy ilyen sátánista rajzot!-kiabált úgy szint Anyu.
-Elakartam rakni! De a tanár elvette!
-Kislányom te beteg vagy agyilag!-mondta Apu
-Engem nem érdekel hagyatok  békén mentem csősztök!

Elakartam menni,de apu megragadta a karomat és nem engedett.Kijött egy elmegyógyintézetes kocsi,belém szúrtak egy folyadékkal teli tűt,és attól elájultam. Arra ébredtem hogy bent fekszek egy szinte üres szobában. Volt egy ágy,egy vécé,egy tükör,egy mosdó,meg egy lámpa.És még egy kamera ami figyelt. A sírás kitört belőlem. Most komolyan egy elmegyógyintézetbe vagyok? Egyszer csak kinyílt az ajtó. Azt hittem a szüleim azok de nem. Andy volt az.....a példaképem. Kinyújtotta a kezét az én kezemre várt hogy odaadjam. És ezt mondta:

-Köszöntünk a Rebellek között! 


                                                           1.RÉSZ VÉGE