Ahogy az első napsugár megsütötte az arcomat tudtam,hogy egy újabb napra ébredtem.Anyu már rég csinálta nekem a pirítóst és a tejeskávét. Majd anyu felkiáltott az emeletre:
-Sarah!
- Mi van?-kérdeztem bunkón,még álmos hanggal.
-Csörög a telód!
-Megyek!-mondtam.
Zombi módban lemásztam az emeletről, és felvettem a telómat:
-Szia Sarah drágaszág!-szólt bele egy végtelenül örömteli hang akinek a tulajdonosa a barátnőm volt. Roxal Stone.
-Szia Roxi. Miért kellett felkeltened?-kérdeztem.
-7:20-van. Szóval öltözz! Alexel majd elsétálunk hozzátok.
-Oké. Na megyek öltözni csumi!-mondtam sietve,és nem értettem hogy édesanyám miért ébresztett ilyen későn?
Leraktam,és elkezdtem öltözni a szokásos ruhámba: Rebel-es bőrkabát,sima fekete póló,fekete tapadós nadrág,fekete fűzős bakancs.Anyukám szokása szerint belekötött az öltözködésébembe,mert hiába vagyok 18 éves nem öltözkedhetek úgy ahogy én szeretném. Szülői logika.
-Kislányom azonnal öltözz át valami normálisba!-rivalt rám.
-Anya ez normális már megbocsáss!-s
-Miért nem lehet vidám cuccokba menni legalább egyszer?
-Ezek is vidám cuccok legalább is....nekem! És vannak barátaim akik így fogadnak el!
És pont csöngettek. Tudtam hogy Roxi és Alex az.
-Na mentem szia!
Kiszaladtam a házból,és egyből Alex és Roxi átölelt. Könnybe lábadt a szemem amiért ilyen jó barátaim vannak.
-No ne sírj te lány! Mi mindig itt leszünk neked!-mondta Alex
-Ja-Ja-szólt Roxal.
-Köszönöm!-mondtam egy kicsit szipogva.
Suliba érve mindenki ránk nézett a kinézetünk miatt. Alex fekete pulcsiban,fültágítóval,farmerrel fekete Converse cipővel,és szemébe lógó fekete haja mögül nézett ránk. Roxi a BVB-s pólójába,csőfarmerbe,és szegecses bakancsba jött.
-Nézzétek már ott vannak a hollók!-kiáltotta oda az egyik srác.
-Be verjem a képedet seggfej?-mondta Alex
-Ne idegeld fel magad Alex! Inkább menjünk!-mondtam én.
-Egyszer még kaptok kis nyomik!-kiabált Alex.
Első órába tézét írtunk matekból.És akkor tettem egy végezetes hibát. Dogaírás közben elkezdtem rajzolni egy ördög lányt. Azt hittem hogy a tanár nem vesz észre, de ez Mrs.Swift tanárnőnél ez nem vált be:
-Sarah Simson!
-Tessék!
-Mit csinálsz?
-É-én a dogámat írom!
-Én nem úgy láttam!
Kirángatta a kezem alól a rajzot,és megmutatta mindenkinek:
-Gyönyörű a dolgozatod Sarah Simson! Azonnal menj az igazgatóiba!
-De tanárnő elrakom csak....
-Nincs csak! Mars az Igazgatóhoz!
Teljesen nyugodtan mentem be az igazgatóhoz.Odabent az igazgató elbeszélgetett velem,és csak kaptam egy igazgatóit,és elküldött hogy legyek órán. Órák után Roxival és Alexel elmentem mekizni,majd otthon jött a nagy szidás:
-HOGY KÉPZELTED EZT KISLÁNYOM?-kiabált Apu.
-Egyáltalán hogy volt merszed rajzolni? És-és ilyen pont egy ilyen sátánista rajzot!-kiabált úgy szint Anyu.
-Elakartam rakni! De a tanár elvette!
-Kislányom te beteg vagy agyilag!-mondta Apu
-Engem nem érdekel hagyatok békén mentem csősztök!
Elakartam menni,de apu megragadta a karomat és nem engedett.Kijött egy elmegyógyintézetes kocsi,belém szúrtak egy folyadékkal teli tűt,és attól elájultam. Arra ébredtem hogy bent fekszek egy szinte üres szobában. Volt egy ágy,egy vécé,egy tükör,egy mosdó,meg egy lámpa.És még egy kamera ami figyelt. A sírás kitört belőlem. Most komolyan egy elmegyógyintézetbe vagyok? Egyszer csak kinyílt az ajtó. Azt hittem a szüleim azok de nem. Andy volt az.....a példaképem. Kinyújtotta a kezét az én kezemre várt hogy odaadjam. És ezt mondta:
-Köszöntünk a Rebellek között!
1.RÉSZ VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése