3.rész: Az érzések tombolnak

Úgy kifáradtam Jinxx edzésén hogy kidőltem. Szint úgy a többiek is.

-Jól van nagyon jók voltatok! Mehettek a szobátokba,mára végeztünk!

Mindenki felbaktatott a szobájába,velük együtt én is mentem. A szobámban elterültem az ágyon mint egy szőnyeg a padlón.A falat bámulva azon agyaltam hogy vajon hogy vannak a szüleim. Igaz gonosz mártíroknak is nevezhetném őket,hiszen ők jutattak be abba az elmegyógyintézetbe. De akkor is a szüleim és akkor is szeretem őket. Miközben ezen filóztam Andy nyitott be a szobámba. Legugolt az ágyam mellé és beszélgetni kezdett velem:

-Hogy érzed magad nálunk?
-Nagyon jól köszönöm. De még mindíg bánt hogy a szüleim miért tették ezt velem.
-Azért tették mert azt hitték meg galydultál. És nem voltak képesek elfogadni a te életstílusodat. Még jó hogy téged meg tudtunk menteni. Mert....máskor is volt ilyen "mentő akciónk" a fiúkkal az elmegyógy-ban,de sajnos...voltak akiket nem tudtunk kihozni időben.
-Óóó értem. Szóval én egy szerencsés eset vagyok!-mondtam egy apró mosollyal az arcomon.
-Bizony-vigyorgott rám Andy, és megsimogatta az arcomat.

Én meg teljesen kipirultam.

-Többet kéne mosolyognod,úgy sokkal szebb vagy....
-R-rendben.

Felálltam és szembetaláltam magam Andy-vel. Farkas szemet néztünk egymással és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Andy megfogta a fejemet és megakart csókólni. Már csak egy centi hiányzott hogy megcsókoljon. De kinyílt az ajtó,és azonnal elléptünk egymástól. CC rontott be lihegve:

-Andy! Már mindenhol kerestelek! Újabb emberek érkeztek!

Mind a hárman ki szaladtunk,és én azonnal lefagytam. Roxi volt az és Alex. Tele voltak sebekkel és vágásokkal. Odarohantam hozzájuk és megöleltem őket.

-Ti mit csináltok itt?-kérdeztem majdnem sírva
-Mi is csatlakozunk a Rebbelek-hez,és minket is kidobtak a szüleink,így csatlakozhatunk hozzátok!

Egy éles határozott kiáltást halottam a hátam mögül:

-Sarah menj onnan!!
-De Andy ők a-
-Nem érdekel kik ezek! Menj onnan!

Elmentem onnan és vártam hogy mi fog történni. Oda álltam Jake mellé.

-Ti biztos kémek vagytok a F.E.A.R-esek-től!
-Nem mi nem!-felelte Alex.
-Ne hazudjatok! Ha befogadunk akkor lehet hogy magunknak okozunk kárt!-kiabált Andy
-Andy adj nekik egy esélyt!-szólt Ashley.
-Nem akarom hogy az legyen amikor az volt......-kiáltott Andy.

Nem értettem hogy mit akar azzal mondani hogy "nem akarja hogy az legyen amikor az volt". Láttam Andy arcán hogy legördült egy könnycsepp. Andy megfordult és ezt mondta:
-Tegyetek velük azt amit akartok!

És elment a szobájába. Pár percig mindenki néma csendben állt, majd Ash megszólalt:

-Amíg Andy nem dönt addig üljetek le oda az árnyékba!-utasította Ash Alex-et és Roxit.

Felakartam menni Andy-hez de Jinxx ragadta meg a karomat.

-Hova mész?-kérdezte
-Fel megyek Andy-hez-feleltem határozottan.
-Ne menj! Majd megnyugszik!-mondta Jinxx szigorúan.
-Nem érdekel én fel megyek!-feleltem

Kirántottam a karomat és felszaladtam az emeletre Andy szobájába. Andy az ágyán ült,és az arcát a kezébe temette. Leültem mellé és elkezdtem beszélni hozzá:

-Andy....miért voltál ilyen ellenséges a barátaimmal? És miért kezdtél el sírni?

Andy kivette az arcát a kezéből és szembe fordult velem:

-Emlékszel még Julie-ra?-kérdezte
-Persze. Ő a barátnőd-mondtam.
-Csak volt....elmesélem a történetet hogy hogyan váltunk el: Julie ugyanúgy ide tévedt mint a barátaid. A srácok már ismerték,és engem elvakított a szerelem,így bevettem a hadseregünkbe. És beraktam helyettesem-nek,nem érdekelt hogy Ash-et ezzel mennyire megbántottam. Teltek múltak a napok
 és a F.E.A.R-esek újabb csatát akartak. Mi készültünk is keményen. Jake  egyik éjszaka ki szökött a F.E.A.R-esek-hez és meglátta Juliet. Julie elmondta a haditervünket,hogy mi a gyenge pontunk egy szóval mindent. Aztán eljött a csata napja. Julie a F.E.A.R-esek oldalán harcolt. A csatát mi nyertük meg és több ezer Rebelt engedtek át hozzánk. A F.E.A.R-esek visszaszaladtak a bázisukra,csak Julie maradt velünk hogy bocsánatot kérjen. Idézem a beszélgetésünket:

-É-én bocsánatot szeretnék kérni.....-mondta Julie sírva
-Az árulást nem lehet megbocsátani Julie-mondtam komoly arcal
-Akkor....ölj meg így nem kínoznám tovább magam! Kérlek!-kérte tőlem térdre rogyva  Julie.

Nem mertem meg tenni ezért ezt mondtam neki:

-Tégy amit akarsz magaddal de tőlünk,Rebellek-től búcsúzz el szépen!-mondtam neki rezzenéstelen arcal. Julie ránk nézett még  egyszer,majd elsétált. Újabb napok teltek el. Jake-et küldtük el kajáért. Amikor visszajött szólt nekünk hogy azonnal jöjjön az egész csapat mert ezt látnunk kell. Elvezetett minket egy fához ahol Juliet találtuk fel akasztva. Inkább fel akasztotta magát,mint hogy a bánat ölje meg. Ennyi.

El kezdtem sírni. Andy rárakta a kezét a vállamra és rémülten kérdezte hogy mi bajom van:

-Sarah mi a baj?
-Csak ez olyan szomorú történet. Hogy a szerelem ennyire vak.-mondtam letörölve a könny tengert az arcomról.
-Ez már a múlt. De még mindíg nem tudom elfelejteni-mondta bekönnyezve Andy.

Megölelt. Letörölte a könnyeimet,vele együtt az övét is, és ezt mondta:

-Itt alszom nálad hogy ne sírj!-mondta Andy egy halvány mosollyal.

És tényleg itt aludt nálam. És azon az éjszakán megvilágosodtam Andy iránti érzéseimről....

                                                                 3.RÉSZ VÉGE